Az Őrzők - Lucian
A lány jövője zavaros, teli válaszutakkal, csalódással, fájdalommal, rossz döntésekkel és halállal. Valahogy mégis úgy tűnik, mintha irányítani tudná a sorsát, nem úgy, mint Dickie. Az ő Végzete már meg van írva, és igen, részben Ailen-től függ, de a sorsa elkerülhetetlen. Már a születése előtt kiválasztották.
A Sorskönyv semmit nem mutatott róla, csak azt, amit már tudtunk. A Tanács feszülten várakozott, várták, hogy közvetítsek egy látomást, de a Könyv semmit nem mutatott. Lapoztam. Sheba Wright, Celeste Wolfe, Jack és végül Sarah, Peter és Ailen Evenglace. Ailen oldala, bármilyen kitartóan néztem is, üres maradt, de a szüleié... felkaptam a fejem. Az ő oldaluknak feketének kéne lennie. Ők meghaltak. De most a Könyv mégis mutat nekünk valamit. Azt a pillanatot mutatta meg először, amikor meghaltak, aztán visszament az időben. Sarah egy asztal fölé hajolva ír. Aztán egy egyszerű, sima fekete könyvborítót láttam, amire arany betűkkel volt felírva a cím. Sarah & Peter Evenglace - Mások.
Rögtön ezután a Könyv Ailen arcát mutatta nekem, és egy üzenetet, vörös betűkkel.
"Az Áldozat órája Vérhold."
- Az Áldozat órája Vérhold. Ez mit jelenthet?
- A Vérhold nem Ailen-ről szól. Azt tudjuk... - szólalt meg Audrina. - A Vérhold a Mások ünnepe. És az Áldozaté.
- Igen, ezt tudjuk, de a Vérhold idején Ailen még alakváltó lesz. És a Könyv már elárulta, ki lesz az Áldozat.
- Az Áldozatról mesélt... de arról mesélt-e, hogy Ailen-nek milyen szerepe van az Áldozat sorsában? - szólt hozzá a Bölcs, és igaza volt... ez a kérdés sokkal fontosabb, mint az előbbi.
- Nem lehet Ailen a Választó, ha erre gondolsz. A sorsa nem ezt jelölte ki neki. Ott kell lennie a Vérholdon, de nem kell szerepet játszania. Ha a Sors szerepet szán neki, majd közbeszól. - szólt megint a bölcs és mint mindig, most is igazat kellett adjunk neki. Az Áldozat kérdése is előttünk volt még.
Az Áldozat, aki Vérhold idején megtudhatja a sorsát, de ezért cserébe fel kell áldoznia az egyik Életét. Szóval, választania kell, ember és állat között.
Ez igazából csak egy próbatétel. A Könyv megmutatja neki a sorsát, aztán felajánlja a lehetősséget, hogy megváltoztathassa azt.
A lapok kiszöktek a kezem alól, a Könyv az első lapnál nyílt ki előttem, ott, ahol a névsorunk volt írva. Az Őrzőket örök idők óta a Sorskönyv választja ki. Most a lista végén ott várt egy vörös tintával írt név... a Tanács tagjai meglepetten néztek össze.
Celeste Wolfe.
Celeste
Az éjszaka közepén felébredtem. Nem tudtam, miért, hogyan, azt se tudtam, hány óra van. Csak felébredtem és vártam. Vártam, hogy eszembe jusson, mi az, amit álmomban láttam. Denevérek, alakváltók. És egy név. Lucian. Lucian azt mondta: "Várunk rád."
Annyira... valóságosnak tűnt az egész. Inkább látomásnak, mint álomnak. Aztán rájöttem, mi az a furcsa érzés, amit az álmomban is éreztem és az ébredésem óta is, folyamatosan. Ha képregény vagy rajzfilmfigura lennék, most egy kis villanykörte világítana a fejem felett. Hát persze, ez egy üzenet. Meg kell keresnem őket, akárkik is ők. A tenyerem sajogni kezdett. Felemeltem a kezem és láttam, hogy a tenyeremen egy fekete, kusza vonalakból álló tetoválás - vagyis, gondolom az - volt. Olyan szimbólumokkal, amik, ha jól tippelem, az első alakváltók óta létezhetnek. Mikor ezt gondoltam, tudtam, hogy igazam van. Nem tudom, honnan, de tudtam.
Valami kényszerített hogy felálljak és elinduljak, nem törődve azzal, mennyire hangosak a lépteim, valami felé, amiről csak annyit tudtam, hogy valamiféle kapcsolatban áll a mintával a tenyeremen. Kiléptem a házból és a lábaim maguktól vittek, mintha tudtam volna, merre megyek.
Mikor odaértem a romkastélyhoz, tudtam, hogy jó helyen járok. Lucian kilépett az árnyékból és rám villantotta tökéletesen fehér Signal White Fresh mosolyát.
- Üdvözöllek az Éjszaka Őrei között, Celeste Wolfe!
Szinte vezényszóra, egyszerre léptek elő az árnyékból az Őrzők, mint egy határozott, halálos alakváltó hadsereg.
Valami kényszerített hogy felálljak és elinduljak, nem törődve azzal, mennyire hangosak a lépteim, valami felé, amiről csak annyit tudtam, hogy valamiféle kapcsolatban áll a mintával a tenyeremen. Kiléptem a házból és a lábaim maguktól vittek, mintha tudtam volna, merre megyek.
Mikor odaértem a romkastélyhoz, tudtam, hogy jó helyen járok. Lucian kilépett az árnyékból és rám villantotta tökéletesen fehér Signal White Fresh mosolyát.
- Üdvözöllek az Éjszaka Őrei között, Celeste Wolfe!
Szinte vezényszóra, egyszerre léptek elő az árnyékból az Őrzők, mint egy határozott, halálos alakváltó hadsereg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése