(Sziasztok! Ez a fejezet eredetileg nem volt betervezve, viszont egy barátom egy beszélgetés során emlíette nekem, hogy szívesen belenézne Jack fejébe. És mivel Csabinak, ennek a barátomnak ma szülinapja van, úgy gondolom, az én ajándékom (egy része) ez lesz neki. Boldog szülinapot Csabi, remélem tetszeni fog! :D)
Jack
Azóta, hogy Ailen nem volt a falka tagja, nem volt egy nyugodt estém. Vagy nem tudtam aludni, vagy rémálmaim voltak. A rémálmaim mind arról szóltak, hogy rosszul tettem, hogy elküldtem Ailen-t. Hogy meg fogom bánni. És a rémálmok hatására napról napra egyre jobban bántam. Persze ezt a falkatagok nem látták rajtam. Dickie néha napokra eltűnt. Sheba és Lily messziről elkerültek. Celeste... ő egyetértett velem a döntésről, de csak azért, mert Ailen miatt megsérült, és dühös volt. Mostmár ő is bánta.
Volt két kép, amit nagyon gyakran láttam magam előtt - az álmaimban is, és ébren is. Az egyik, amikor a "falkatanács" (amin Ailen nem tudott részt venni, mivel eszméletlen volt) minden személye rábólínt arra, hogy Ailent ki kell zárni a falkából, mert veszélyt hoz ránk. A másik Ailen tekintete. Ahogy nagy, könnyes szemekkel néz rám. Tőlem várja a választ a kimondatlan kérdésre: miért? Nagyon nehéz volt megtartani a pókerarcot, nem mondani neki, hogy jöjjön vissza... De ha ez akárkit is meggyőz, csak a falka érdekében tettem. Nem, ez nem túl meggyőző. Még önmagamat se tudom meggyőzni. A hajtóvadászat később is folytatódott, és nem sokat számított, hogy elküldtük - elküldtem - Ailent. A falka tagjai mégis elmászkáltak a háztól és ez nem tetszett. Mindannyian tudták, mekkora a veszély, és szerintem érdekelte is őket... ez inkább valami tűntetésféle volt.
Elgondolkoztam azon, hogy elviszem innen a falkát. Valahova, a hegyhez, vagy a hegyre, ahol nem keresnek minket. Rögtön eszembe jutott Craig, aki egy ideig biztos tudna szállást adni a falkának. Vajon a húga átváltozott már?
De ha a falka elmegy, Ailen végleg egyedül marad. Nem tudna megtalálni minket. Craig a legnagyobb biztonságban, és a legeltitkoltabb, legnehezebben megközelíthető helyen él. De a vadászat folytatódna. És Ailen meghalna nélkülünk. Viszont.. honnan tudjuk, hogy már nem tartja a kapcsolatot azzal az emberrel?
Bolond vagy? Majdnem meghalt miatta. Ennyi életösztöne neki is van... - gondoltam.
Meg kell találnunk. De előbb a falkám tagjait kell megtalálnom.
Milyen furcsa, hogy ennyi idő kellett, hogy rájöjjek... a falkatársaim tettei az én tetteimet is befolyásolják, de ettől még ők ugyanazok maradnak, és énis ugyanaz maradok, aki voltam. Egyszerűen nem hibáztathatom Ailent. Szörnyű dolgokon ment keresztül, olyanokon, amiket mi elképzelni se tudnánk. (Igaz, hogy ő se tudja elképzelni, nekünk milyen a helyzetünk, mivel mi, többiek, mind megfertőzött farkasok vagyunk...)
Abban a pillanatban, mikor ezt gondoltam, valahogy rossz időben, rossz helyen voltam. Ezt akkor kellett volna gondolnom, mikor itt állt előttem, mikor nézett könnyes szemekkel. De akkor még ködös volt a fejem. A meglepetéstől, amit okozott azzal, hogy rám támadt. Aztán a meglepetéstől, hogy nem ölt meg. Megtehette volna. Erősebb nálam. Nem tudja, de erősebb.
Miért nem lehet visszamenni az időben??
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése